Emlékeztek még arra, amikor bemutattam nektek az újabb szerzeményem a háromkerekű retro gyerektriciklit? Nos akkor még nem túl fényesen várta, hogy sorsa jobbra forduljon.
A múlt héten elkezdtem szétbontani, és végeztem egy röpke állapotfelmérést is. Nos az elejével nem lesz különösebb gond, a kerék rendben, a tengely is egyenes. A kormányra ha rászánok egy napot, egy kis fémdörzsit és súrolószert, majd egy finom csiszolópapírral és egy kis pasztával átdörzsölöm ismételten a régi fényében fog ragyogni. Aggodalomra ad okot azonban a hátsó kerék és a hajtás, mivel elég viseletesek a kerekek, és maga a középső rész, vagyis a pedál, hát, hogy is mondjam, látott szebb napokat. Cserélni nem igazán lehet, mivel eredetit nem találnánk hozzá, donor anyagot pedig nem könnyű találni, főleg olyat, ahol a kerekek mérete megegyezik, összekókányolni több donorból pedig nem szeretném.
Tehát most három variáció közül választhatok. Az egyik, hogy abbahagyom a felújítást, és egy méhtelepen végzi a tricikli. Ezt viszont nem akarom, tehát ez a variáció kilőve. A második variáció, hogy megpróbálok donort, vagyis kerekeket keresni hozzá, és kitalálni valamit a pedál részhez. A harmadik lehetőség, hogy folytatom tovább a felújítást, és megpróbálom a legjobb tudásom szerint restaurálni az alkatrészeket, viszont nem biztos, hogy a tricikli 100%-ban működőképes lesz. Nos eddig a harmadik verzióhoz állok a legközelebb, hiszen a célom az, hogy megmentsem őt az utókor számára, a gyerekeimnek, és ha csak kiállítom a garázsban vagy egy rendezvényen, akkor is büszkén gyönyörködhessek benne.
Szóval nem is vesztegetem tovább az időmet, megyek lecsiszolom a vázat, és ha minden jó megy, akkor holnap megy a fényezőhöz. A szétbontás utáni állapotról nem felejtettem el a képeket, hamarosan hozom őket.
