Nyugodj békében Paul Walker!

Elment egy számomra nagyszerű színész Paul Walker. Nem akarok közhelyeket emlegetni, és leírni az ilyenkor szokásos sablon szöveg, de mindenképp szeretnék pár gondolatot megosztani veletek. 

Mióta tudom az eszem szeretem az autókat, és különös kapcsolatban is vagyok a kettő és négykerekű masinákkal. Tizenéves kamaszként én is rajongtam a tuning verdákért, egészen pontosan azokért, amik a Halálos Iramban is voltak. Először ebben a filmben láttam Paul Walkert, és nem túlzás ha azt mondom, hogy nagy hatást gyakorolt rám. Én is olyan szerettem volna lenni, mint ő. Egyszerű, csóró, nagyvárosi szerelő, aki, kurvajól vezet. Tettszett az alakítása, a játéka, és alig vártam, hogy a Halálos Iramban benzingőzős szaga ismételten berobbanjon a mozikba. Lehet ciki, de ezen a filmen nőttünk fel, ő volt az, aki belevitt minket a japán, az amerikai és az európai tuningvasak világába. Még mindig ugyanazzal az izgalommal ülök le, és nézem végig a filmet, mint anno tizenéves kamaszként, és soha nem tudom megunni. 

Most viszont búcsúzunk. Elmentél. Egy jó színésszel, egy jó baráttal, egy édesapával, egy testvérrel, egy emberrel kevesebb. Már egészen máshogy fogom végignézni a filmet, mint eddig, és az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Sír, mert elment egy nagyszerű színész, és nevet, mert itt maradt a munkásságod egy egész életre. Nem is szaporítom tovább a karaktereket, nyugodj békében Paul!

Ti mit csinálnátok?

Játszunk egy kicsit. Képzeljük el, hogy autógyűjtőnek állunk, és a célunk az, hogy sok szép régi, veterán járművet leljünk fel. Kalandozgatuk, keresgélünk, majd a sors fura fintoraként, vagy szerencsés fordulatként találunk egy szép autócsodát. Mihez kezdünk vele?

A mai poszt főhőe is hasonló cipőben járt. Mint ismeretes a lengyeleknek köszönhetjük - sok egyéb autó - mellett a Polski Fiat 126P-t, ismertebb nevén a Kispolszkit. Egy lengyel veteránautós ritka kincsre bukkant hazájában. Egy teljesen gyári állapotú 1979-es, mindössze 10 km futott Kispolszkit talált. A piszok mázlista. Gondoltam sokan ismeritek a sztorit, hiszen a hét elején tele volt vele a Facebook, és a nagyobb autós portálok is beszámoltak róla. 

Én is eljátszotam a gondolattal, hogy mi lenne, ha Magyarországon, egy világ végi eldugott kis faluban rálelnék egy hasonló kincsre. Biztos megvásárolnám, és a szervíz után mennék is vele pár kört. Hogy mi lenne azután? Ugyanazt tenném, amit ez a srác csinált. Neki 9 millió forintnak megfelelő zlotyit ajánlottak érte, ám kapott egy 2 millió dolláros ajánlatot, ami nagyjából 500 milió forintnak felelt meg. Ám elege lett a komolytalanságból, és úgy döntött, hogy megtartja az autót. 

Hiszen 9 milliója még lehet az embernek, de egy ilyen autót mégegyszer biztos nem talál az életében. Hatalmas respekt neki. Egy veterán autót teljesen más érzés vezetni. Itt még érzed, hogy nem a technika ural mindent, ezeknek az autóknak lelke van. Amikor egy ilyen autót vezetsz, azt érzed, hogy egy teljesen más világban élsz, időutazó leszel, és visszarepülsz az autó korába, és eggyé válsz vele. Azt hiszem egy kicsit elkanyarodtam a témától, de még egyszer egy másik posztban majd bővebben kifejtem, hogy miért is jó veteránautózni. A srácnak pedig nem kívánunk egybe, csak annyit, hogy lelje örömét a Kispolákba, és számos balesetmentes kilómétert tegyenek meg együtt. 

A teljes sztorit itt olvashatjátok.