Régóta terveztük, hogy megnézzük a Szentendrén található Retro Design Center kiállítását, hiszen sok helyen láttunk róla cikket, ajánlót és persze rengeteg képet. Gyertek tartsatok velünk egy képekkel tűzdelt izgalmas utazásra.
Csütörtökön írtam nekik, a Facebookon, hogy amennyiben lehet szívesen meglátogatnánk őket. Nyitottak voltak a megkeresésre, és természetesen kedvesen invitáltak magukhoz. Pénteken úgy döntöttünk, hogy útnak indulunk, és elmerülünk a retro világában. Gyönyörű helyen a Duna korzó szomszédságában egy család házban és udvaron tekinthető meg a kiállítás. A kapun belépve egy fiatal ember fogad bennünket, aki nagyon kedvesen és segítőkészen informál a kiállításról, és arról hogy hol és mit is találunk itt pontosan.
Első állomásként az udvarban rejlő kincseket fedezzük fel. A KGST autók szemet gyönyörködtető gondossággal, és precízen egymás mellett sorakozva idézik fel a múltat, amikor még az utcakép szerves részét képezték. Minden autóról találunk egy rövid bemutatót, és pozitív csalódás, hogy egyes autókba be is lehet ülni. (Ezt ki is használjuk). Van itt minden a szocializmusból többek között Lada, Moszkvics, Zastava, Trabant, Wartburg stb. Számomra talán a zöld színű Multicar kisteherautó tetszik a legjobban, de ha választanom kellene, hogy melyiket vigyem haza, akkor az udvar végében álló Ikarus 211-es buszt vinném magammal. Retro kempingek hangulatát idézik fel a korabeli lakókocsik, és a bennük található tárgyak, bútorzat és a játékok. A ház falán számos információt kaphatunk a Merkúr autókereskedelméről és a hazai rendszám történetről. Az udvar díszét képezi egy korabeli ÁFOR kútoszlop. De szeretném annyiért venni a benzin literét, mint amennyin a kút számlálója áll.
Az alagsorba leérve egy autószerelő műhely installációját tekinthetjük meg, valamint a szépen felújított szocialista motorokat (Babetta, Simson, Riga stb). Egy Wartburg alvázon szemléltetik az autó felépítését, azt, hogy valójában milyen egyszerű volt régen a technika. Kedves emlékeket idéz fel számomra ez a műhely. Gyermekkoromban gyakran töltöttem az időt a rokonom szervizében, vagy a volán telepen az autóbusz műhelyben, ahol édesapám Ikarusát javították. Ez tényleg igazán eredetire sikerült, gratulálok a szervezőknek.
Utolsó állomásként a lakást tekintettük meg. Egy berendezett házrész, korbeli bútorzattal, sok-sok olyan tárggyal, melyet régen szinte minden nap használtunk. Nekem nagymamám házát juttatta az eszembe, az ott töltött nyarakat, az ott készült finomságokat. A szobába belépve, tényleg megáll az idő. A retro fotelba leülve emlékek sokasága áraszt el. Valahogy úgy érzem, hogy szívesen itt maradnék, és élnék itt ebben a korban. A másik helyiségbe belépve egy komplett Keravill üzletet találunk. Van itt minden, szép és tartalmas a kínálat, széles a választék. Eszembe jut, hogy a városunkban is volt ilyen üzlet, szürke és barna köpenyes eladókkal. Egy Junoszt szeretnék és egy Sokol rádiót bőrtokban. Most viszont jön a krém, amit direkt hagytam utoljára. A játékok, melyek nélkül ez a korszak sem múlhatott el. A lemezárú gyár termékei, a pedálos Moszkvics, az orosz retroautók, a fém csettintő, a villanyvasút, a sok műanyag autó és motor, valamit a homokozók királya a dömper és még sorolhatnám napestig.
Azt gondolom, hogy megérte eljönni. Jó volt nosztalgiázni, elmerülni a múltban, részt venni egy varázslatos utazáson egy elvarázsolt birodalomban, ahol megállt az idő. Jó volt szabadnak lenni, és élvezni az interaktivitást, hogy bizonyos tárgyakat meg lehet fogni, ki lehet próbálni. Ez az élmény az, amivel a Retro Design Center többet ad, mint bármilyen más múzeum. Hiánypótló kiállítás, mely minden korosztály számára élvezhető és maradandó élményeket nyújt. Kívánom, hogy még nagyon sokáig legyen nekünk Retro Desing Centerünk, és még több szép és retroautóval, motorral és egyéb tárggyal gazdagítsák a gyűjteményüket. Köszönjük a lehetőséget - habár személyesen nem tudtunk találkozni - Istvánkó Károly Sárdorné Beának, hogy megtekinthettük a kiállítást.
(Több képért látogasd meg a Facebbok oldalunkat)
