BKV drift

Ha már megint esett a hó, akkor egy kicsit szórakozzunk. Valószínűleg ezt gondolhatta az a sofőr is, aki a BKV telephelyén szórakoztatta magát egy kis drifteléssel. A videóból több verzió is született, a kommentelés és a visszajelzések is elég vegyesek. Szerintem nem kell valakit azért kirúgni, mert egy zárt telephelyen gyakorolta a különböző manővereket, sőt még vezetéstechnikai szakértők szerint is mindent szabályosan és jól csinált a sofőr. Most pedig jöjjön a videó, és mindenki döntse el, hogy hibázott e sofőr vagy sem! Szerintem nem!

A tavalyi hó 2. - I. Tiszaörsi Veterán- és Különleges Járművek találkozója

Még szinte most is magam előtt látom az a sok motor, autót, és kedves embert, akik/amik fogadtak minket tavaly nyáron Tiszaörsön. Ugyanis e kedves Tisza menti falu adott otthont az I. Tiszaörsi veterán-, és különleges járművek találkozójának. 

A szervező srácot Csabit ismerem, igaz személyesen nem sokat beszéltem vele, csak akkor, amikor átmegyek tankolni a faluba, mert ott olcsóbb a benzin, meg jó ürügy arra e kiruccanás, hogy egy kicsit megjárassam a motort, kifüstöljem belőle a város lassú tempóját. 

Na de ne kanyarodjunk nagyon el a témától. Szóval a Csabi szervezésével és több közreműködő szponzor, valamint támogató hozzájárulásával nagyon jó kis program volt ez a két napos találkozó. Jó volt látni, hogy mennyi embert tudnak megmozgatni a rendezvénnyel, és jó volt megcsodálni a sok szép járművet, ritkaságot. És persze a büszke tulajdonosokat elnézve, volt mit mesélni egymásnak, és az érdeklődőknek. 

A motorok képviseltették magukat nagyobb számban, de a veterán autók szerelmesei sem unatkoztak. Volt itt minden, ami szem - szájnak ingere, és pozitívumként emelném ki azt, hogy egy bemutató keretében az összes jármű be lett mutatva, rövid történetekkel, ismertetőkkel. 

Rengeteg kép készült, és megmondom őszintén bajban vagyok. Szeretném megmutatni nektek mindent, viszont ahhoz ez a blog kevés lenne. Fájó szívvel, de kiválasztjuk azokat, amelyek nálunk mindenki kedvence lett. 

Szóval jöjjenek a képek:

Egyik kedvenc motorom a Pannónia, ezen belül is a T5-ös. Ebből a fajtából volt egy pár darab a találkozón, és most a számunkra legkedvesebbeket mutatnám be elsőként.

A gyönyörűséges T5-ös, és társai.

Szintén egy Pannónia T5-ös, utánfutóval!

Nagy kedvencünk lett az angol "csodaautó" a Mini. Mr. Bean feeling, igaz fehérben, de ezzel nem foglalkoztunk. Tetszett és kész. 

Mini Cooper.

Wartburg, és Trabant. Számomra a favoritok. Különleges vonzalom fűz hozzájuk engem, és ez a fertőzés már a környezetemben élőkre is hatással van. Trabant igaz nem volt, de Wartburg igen, méghozzá nem is akármilyen. Egy Wartburg 353-as, Dacia 1300-as motorral. A tulaj jó fej volt, rengeteg benzinkutas sztorit hallhattunk tőle. 

A motorháztetőt át kellett alakítani a motor miatt. 

A waresz oldalról. Ma is mindennapi használatban van.

A különleges jármű kategória abszolút favoritja, ez a rotációs kapa, igaz kicsit újragondolva, de ebből is látszik, hogy az emberi leleményesség határtalan. Baktarájder, Kapagép.

Könnyfémfelni, gallytörőrács, bőrülés, és klíma! Kell ennél több nyáron? Igazi cabrió.

Láttunk még itt még traktort, és egy szép tűzoltót is. A kék Zetor nekem nagyon bejött, a piros Csepel tűzoltó pedig mindenkit lenyűgözött. A képek magukért beszélnek.

A kis kék gépsárkány.  

Szolgálatra készen. Gyönyörködjünk benne, még nagyon sokáig. 

Zárásként pedig egy kisebb autós csoportképpel zárom a sort. Wartburg, Skoda Octávia, Skoda MB 1100, és Mercedes.

Szépek.

Azt hiszem, hogy nem kell sokat törnöm a fejem, hogy mivel is zárjak e posztot. Nagy pacsi a szervezőknek, Csabinak, és ne feledjétek el az idén újra, ugyanitt, veletek. 

A tavalyi hó

Emlékeztek még arra, amikor az év végi záróposztomban arról írtam, hogy milyen projektjeim vannak félbe? Nos, ha már dereng valami, akkor térjünk a lényegre, és essék szó e projektjeim egyikéről.

Gondolom nincs olyan srác, akitől ha valaki megkérdezné, hogy milyen volt az első autója kapásból ne vágná rá, hogy pedálos Moszkvics. Én is azon szerencsések közé tartozom, akik a magukénak tudhatnak egy ilyen szerkezetet. 1988-at írunk, amikor az autó legördül a futószalagról, majd megérkezik hozzám a nagyszüleim ajándékaként. Akkori értéke 5.000 magyar forint volt, ma pedig a határ egyes modell esetében a csillagos ég. Természetesen tőlem is sokan akarták megvenni, de az eszmei értéke, és a számos kedves emlék ellenére nem válnék meg tőle semmi pénzért. 

Egy kis történeti előzmény, még mielőtt belevágnék a felújítás megírásába, és a képek beszurkálásba. 

Forrás: autovezess.network.hu

Ahhoz viszont, hogy legyen elképzelésünk e csodajárgányról, muszáj képpel kezdeni. A fent látható kép illusztrálja, hogy miként néztek ki ezek a gépek fénykorukba. Az enyém egy utolsó szériás, tehát a legutoljára gyártott pedálos kisautók egyike. Az első eresztés az 1970-es években gördült le a futószalagról, szögletes forma jellemezte őket, bőr üléssel. Ez tartott egészen az 1980-as évekig, amikor már szebb kasznival, és fém lökhárítóval, valamint kezdetben bőr-, majd műanyag üléssel készült. A 80-as évek végén már műanyag üléses és lökhárítós kisautók készültek. 

Nos az enyém is egy utolsó eresztés, egészen pontosan 1988-as a kis drága. Büszke voltam rá, mikor megkaptam, a lakásban róttam vele a köröket, majd szépen lassan kimerészkedtem vele az utcára. Egyedül nekem volt ilyenem itt a környéken, a többi srác gokarttal nyomult. Szóval egész jó csapatot alkottunk, egészen addig, míg szépen ki nem nőttem. Ezután tesóm örökölte meg, majd a végén használták itt többen az utcában is. Régi fénye megkopott, és kikerült a szabad ég alá, a sorsára hagyva. Ekkor még nem éreztem vonzalmat e kor kultikus járműve iránt, egészen egy esős szombati napig. Kinéztem az ablakon, és megsajnáltam. Megszületett a döntés, a Moszkvicsot meg kell menteni a gyerekeimnek, az emlékeimnek, az utókornak!

Valahogy így nézett ki az enyém is, vagy még rosszabbul  (forrás:internet)

Kimentem és bekerült a fűtött garázsba. Itt állt egy jó pár évig, egészen pontosan 2008-ig. Az év közepén kezdtem el lebontani róla a díszítőelemeket, és egyéb cuccokat, kerekeket. Dobozba rendszereztem őket, készítettem egy listát a hiányzó és cserére szoruló darabokról. Ezután a lecsupaszított vázat elvittem az autószerelő rokonomhoz, aki a szabadidejébe elkezdte kilakatolni a karosszériát, eltüntetni a horpadásokat. Ez a folyamat sajnos egészen 2009-ig tartott. Hazahoztam a kasznit, és elkezdtem csiszolni. A tervem az volt, hogy én festem le, de erről hamar letettem, mert jó kompresszor nélkül felesleges hozzákezdeni. A szomszéd fényező srácot kértem meg a művelet végrehajtására. 

A festéshez ki kellett viszont szedni a hajtást. Az orosz zsenialitás, nem szaroztak sokat a csavarokkal az az egy biztos, ahol lehetett spórolni azt megtették orosz barátaink. Viszont lenyűgöző az az anyagkészítő logika, amellyel a jó Isten megáldotta őket. Rugós rögzítés!!! Ebben csak az a probléma, ha egy eltörik, akkor nem biztos, hogy lesz másik. Tehát, mint a hímes tojással, úgy kell bánni ezekkel a csavarokkal. Szóval kivettük apuval a hajtást, és elvittük a kasznit fényezni. A srác két lehetőséget vázolt fel, ebből természetesen a jobbat választottam. A kisautót kigittelte, üreg védőzte, alapozta, fényezte, majd lakkozta. Gyönyörű lett a végeredmény! A hajtásnál is adódott probléma, mert egy persely szerű valamivel volt megoldva, a hátsó kerekek hajtása, de a gyári teljesen tönkrement. Az esztergályosok pedig nem tudtak olyat csinálni, így egy átalakítással a hátsó kerék hajtása egy csapággyal lett megoldva. 

Jelenleg a fényezésig van kész a kicsi kocsi, valamint már felkerült rá egy két apróság. A hajtás összeszerelése várat még magára, meg még van némi alkatrész, kerekek, kormányrúd fényezéssel elmaradásom. A terveim szerint, az idén végre a lábára áll a "kispedálos", és hamarosan meg tudom mutatni nektek teljes pompájában. 

És jöjjenek a képek:

Elkészült a logónk!

Már régóta tervben volt egy logó elkészítése. Nem akartam szakemberre bízni az elkészítést, így próbálkoztam többféle logószerkesztő programmal, de sajnos nem sikerült olyat alkotnom, amelyet szívesen megmutattam volna nektek.

Tesóm segítségével viszont elkészült a mű, amelyen végeztem egy kis utómunkát, hogy még retrósabb legyen. Ő egy Lada jelből indult ki, melynek a közepét eltüntette, és a kedvenc kockás zászlómat szerkesztette bele. A zászlóhoz én ragaszkodtam, igazából nem tudok rá semmilyen konkrét magyarázatot adni, egyszerűen tetszik. Még kiskoromban egy autós filmben láttam, hogy ilyen zászlóval intették le a versenyt, és azóta tart a szerelem. 

A betűtípussal kapcsolatban is az volt a tervem, hogy idézze a retrós hangulatot, ugyanakkor az oldal címe tükrözze a fiatalos lendületet. Szerintem a színvilágot is jól eltaláltuk, megy a blog és a kor szelleméhez. Az antik fotóhatás effektussal, már a betűtípusnál is említett összhatás volt a célom. 

Nem szaporítom a karaktereket, jöjjön a kép. Tádám tádám!!!

Új évi fogadalom

Az ünnepi mámorból felébredve ideje munkához látni itt a blogon is, hiszen hála az égnek egyre többen vagytok, akik nyomon követitek az oldal sorsát, bejegyzéseit. E posztban egy rövid statisztikát, és a távlati célokat osztom meg veletek.

Először is jöjjenek a számok, mert ez ugye nem olyan érdekes, de megpróbálom azzá tenni, és nem hosszú lére eresztve a lényeget megfogni. Először is modell téren az elmúlt évben 25 retro és kb. 15 fiatalabb autómodellel gazdagodtam. Ez azt hiszem egész szép szám, és ha úgy vesszük akkor majdnem minden hétre jutott egy modell. Persze ennyi autó tárolására át kellett rendezni a polcaimat, és a könyvek egy részét dobozba raktam, valamint a DVD-ket átköltöztettem más helyre. Természetesen vásároltam plexiből készült, a sorozathoz gyártott vitrint, de ezek is hamar beteltek. Lengyelországból is sikerült beszereznem két modellt az idén, egy FSO Polonez MR. 87-t és egy Mercedes W115-t. Gyönyörűek! Persze nem csak ez a két modell, hanem az összes, amelyek itt állnak a vitrinekben és a polcokon. Szóval modell téren ennyi, térjünk át az oldalra. Az elindulás után kezdetben pár fő látogatta az oldalt, ami időről időre nőtt, hála a sok segítségért, amit a Facebooknak is köszönhető. Reméljük ez a tendencia folytatódik az idén is. 

Nektek van újévi fogadalmatok? Természetesen mi tettünk párat. Először is, hogy gyakran fogunk posztolni, igyekszünk egyre szélesebb olvasótárbort megnyerni, valamint próbálunk más autókkal és járművekkel kapcsolatos témával bővíteni az oldal profilját. Emlékeztek még a triciklire, amit megmentettem az enyészettől, és attól, hogy egy vastelepen végezze gyerekkorom egyik meghatározó szereplője? Nos az idén rá is sor kerül, és szebb lesz, mint újkorában. Van egy orosz pedálos Moszkvicsom, amelyet 4 éve kezdtem el felújítani. Az idén őt is szeretném teljes pompájában bemutatni nektek, de ígérem a felújítás eddigi szakaszairól teszek fel képet. És elkezdtem építeni egy biciklit magamnak, hajdanán szebb időket látott 28-as magyar bicikliből. Eddig ő is félbe maradt, tehát rá is sort kell kerítem, hiszen az idén még menni akarok vele. Lehet, hogy sokan hülyének néztek, de nincs mit tenni ez van. Persze az álmom, hogy egy Trabantot, vagy Wartburgot vásároljak, és újítsak fel apuval az sincs elfelejtve, csak az anyagiakon múlik minden. És itt vannak a modellek, és makettek, amik arra várnak, hogy bemutassam őket, vagy éppen megépítsem/átépítsem őket. Nos rájuk is sort kell kerítenem/kerítenünk az idén. 

Tehát láthatjátok, hogy lesz munka az idén, nem fogunk unatkozni. Ígérem, hogy igyekezni fogunk, hogy a tőlünk megszokott formában, megismerjétek a retro autókat, a retro életérzést, és ennek a kornak azt az autós világát, amely ma is itt van hozzánk hasonló, őrült és hülyének nézett fiatalok vérében, akik célul tűzték ki, hogy megmutassák ezeket az autókat az utókornak, vagyis nektek, a gyerekeiteknek és az unokáitoknak. 

E poszttal kívánok nektek még egyszer boldog új évet, és kívánom, hogy teljesüljön minden vágyatok, álmotok, fogadalmatok az idén.

B.U.É.K 2013!

B.U.É.K. Mindenkinek!!!