Emlékeztek még arra, amikor az év végi záróposztomban arról írtam, hogy milyen projektjeim vannak félbe? Nos, ha már dereng valami, akkor térjünk a lényegre, és essék szó e projektjeim egyikéről.
Gondolom nincs olyan srác, akitől ha valaki megkérdezné, hogy milyen volt az első autója kapásból ne vágná rá, hogy pedálos Moszkvics. Én is azon szerencsések közé tartozom, akik a magukénak tudhatnak egy ilyen szerkezetet. 1988-at írunk, amikor az autó legördül a futószalagról, majd megérkezik hozzám a nagyszüleim ajándékaként. Akkori értéke 5.000 magyar forint volt, ma pedig a határ egyes modell esetében a csillagos ég. Természetesen tőlem is sokan akarták megvenni, de az eszmei értéke, és a számos kedves emlék ellenére nem válnék meg tőle semmi pénzért.
Egy kis történeti előzmény, még mielőtt belevágnék a felújítás megírásába, és a képek beszurkálásba.
 |
| Forrás: autovezess.network.hu |
Ahhoz viszont, hogy legyen elképzelésünk e csodajárgányról, muszáj képpel kezdeni. A fent látható kép illusztrálja, hogy miként néztek ki ezek a gépek fénykorukba. Az enyém egy utolsó szériás, tehát a legutoljára gyártott pedálos kisautók egyike. Az első eresztés az 1970-es években gördült le a futószalagról, szögletes forma jellemezte őket, bőr üléssel. Ez tartott egészen az 1980-as évekig, amikor már szebb kasznival, és fém lökhárítóval, valamint kezdetben bőr-, majd műanyag üléssel készült. A 80-as évek végén már műanyag üléses és lökhárítós kisautók készültek.
Nos az enyém is egy utolsó eresztés, egészen pontosan 1988-as a kis drága. Büszke voltam rá, mikor megkaptam, a lakásban róttam vele a köröket, majd szépen lassan kimerészkedtem vele az utcára. Egyedül nekem volt ilyenem itt a környéken, a többi srác gokarttal nyomult. Szóval egész jó csapatot alkottunk, egészen addig, míg szépen ki nem nőttem. Ezután tesóm örökölte meg, majd a végén használták itt többen az utcában is. Régi fénye megkopott, és kikerült a szabad ég alá, a sorsára hagyva. Ekkor még nem éreztem vonzalmat e kor kultikus járműve iránt, egészen egy esős szombati napig. Kinéztem az ablakon, és megsajnáltam. Megszületett a döntés, a Moszkvicsot meg kell menteni a gyerekeimnek, az emlékeimnek, az utókornak!
 |
| Valahogy így nézett ki az enyém is, vagy még rosszabbul (forrás:internet) |
Kimentem és bekerült a fűtött garázsba. Itt állt egy jó pár évig, egészen pontosan 2008-ig. Az év közepén kezdtem el lebontani róla a díszítőelemeket, és egyéb cuccokat, kerekeket. Dobozba rendszereztem őket, készítettem egy listát a hiányzó és cserére szoruló darabokról. Ezután a lecsupaszított vázat elvittem az autószerelő rokonomhoz, aki a szabadidejébe elkezdte kilakatolni a karosszériát, eltüntetni a horpadásokat. Ez a folyamat sajnos egészen 2009-ig tartott. Hazahoztam a kasznit, és elkezdtem csiszolni. A tervem az volt, hogy én festem le, de erről hamar letettem, mert jó kompresszor nélkül felesleges hozzákezdeni. A szomszéd fényező srácot kértem meg a művelet végrehajtására.
A festéshez ki kellett viszont szedni a hajtást. Az orosz zsenialitás, nem szaroztak sokat a csavarokkal az az egy biztos, ahol lehetett spórolni azt megtették orosz barátaink. Viszont lenyűgöző az az anyagkészítő logika, amellyel a jó Isten megáldotta őket. Rugós rögzítés!!! Ebben csak az a probléma, ha egy eltörik, akkor nem biztos, hogy lesz másik. Tehát, mint a hímes tojással, úgy kell bánni ezekkel a csavarokkal. Szóval kivettük apuval a hajtást, és elvittük a kasznit fényezni. A srác két lehetőséget vázolt fel, ebből természetesen a jobbat választottam. A kisautót kigittelte, üreg védőzte, alapozta, fényezte, majd lakkozta. Gyönyörű lett a végeredmény! A hajtásnál is adódott probléma, mert egy persely szerű valamivel volt megoldva, a hátsó kerekek hajtása, de a gyári teljesen tönkrement. Az esztergályosok pedig nem tudtak olyat csinálni, így egy átalakítással a hátsó kerék hajtása egy csapággyal lett megoldva.
Jelenleg a fényezésig van kész a kicsi kocsi, valamint már felkerült rá egy két apróság. A hajtás összeszerelése várat még magára, meg még van némi alkatrész, kerekek, kormányrúd fényezéssel elmaradásom. A terveim szerint, az idén végre a lábára áll a "kispedálos", és hamarosan meg tudom mutatni nektek teljes pompájában.
És jöjjenek a képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése