Üdv Londonból!

Egy rövid szünet után ismételten itt vagyunk, immáron Angliából, pontosabban Londonból. Megérkeztünk, és próbáljuk felvenni az itteni ritmust, ami bevallom őszintén egyikünknek sem könnyű. Hatalmas a város, rengeteg az autó, a busz, de még több az ember.

Amikor megérkeztünk a reptérre, és jött a transzfer, a srác csak annyit mondott, hogy üdv a vegyes világban. Különböző etnikumok képviseltetik magukat, ebben a hatalmas városban, mely kb. háromszor akkora, mint Budapest. Az előző posztban még nem tudtuk, hogy pontosan mi lesz  a blog sorsa, de mostanra megszületett a döntés, folytatjuk. Lehet nem lesznek olyan sűrűn posztok, de fontos számunkra a küldetésünk, hogy megismertessük az emberekkel a retro korszak autócsodáit nagyban és kicsiben egyaránt. 

Szóval az élet itt pörgősebb, mint otthon, mindenki rohan, nem lehet unatkozó embereket látni. Persze a briteket megérteni néha kész téboly az akcentusuk miatt, de próbáljuk nyitva tartani a fülünket, és értelmezni, amit mondanak. Mint már említettem rengeteg a bevándorló, akik szintén tanulták a nyelvet, és az ő beszédjük az, amit az én egyszerű nyelvtudásom is megért. 

Zárásnak pedig jöjjön egy kis angol leleményesség. A képen látható motornak nem volt középsztenderje, de lehet, hogy oldalsztenderje sem, tehát a tulaj letette, mint egy biciklit. Mit lehet erre mondani? Leleményes? Vagy csak egyszerűen hülye? 

Good Bye Hungary

Nehezen kezdek neki ennek a bejegyzésnek, ugyanis a blog életében ismételten változások történnek. Sajnos a magyarországi gazdasági helyzet, és az ezzel járó létbizonytalanság miatt úgy döntöttünk, hogy Verával Londonba helyezzük át a székhelyünket. 

Már egy ideje szemezünk a külföldi munkavállalás lehetőségével, és hosszas töprengés után májusban úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Nyelvi szintfelmérőnk után, megadtunk egy időpontot, pontosabban június 15-t. Ettől a dátumtól kezdve bármikor tudunk utazni. A hívás nem váratott sokáig, hétfőn kaptuk a telefont, hogy utazhatunk Londonba június 17-én. 

Villámcsapásként ért minket a hír, de sajnos nincs vesztegetni való időn, tehát megyünk. Amellett, hogy boldogok vagyunk, az egyik szemünk sír. Itt kell hagyni a családot, a barátokat, ismerősöket, és Titeket kedves olvasók. A blog élete még bizonytalan, hiszen még készülünk ezerrel. Azonban holnap vagy hétfőn megtudjátok ti is, hogy befejezzük a Retrogarázst, és egy utolsó poszttal bezárjuk az ajtót, vagy folytatjuk Londonból.

Ti mit szeretnétek? Segítsetek nekünk! Köszönjük!

Programajánló: Oldtimer Sokadalom 2013

Nem tudom, hogy az árvíz miként érint Titeket, de egy programot szeretettel ajánlunk a figyelmetekbe. Az Oldtimer Sokadalom 2013 nagy szervezési feladatok leküzdése után, most hétvégén végre megrendezésre kerül. 

Nem szeretnénk Titeket a felesleges sablon szöveggel untatni, de mielőtt nekiindultok a rendezvénynek, az alábbi linken található tudnivalókat mindenképpen olvassátok el. Azt hiszem, hogy aki kilátogat, az mindenképpen számtalan érdekes és izgalmas élménnyel lesz gazdagabb, valamint gyönyörű és már - már ritkaságszámba menő autókat, autócsodákat, és egyéb járműveket tekinthet meg testközelből. 

Egy pár szolgálati közlemény: 

• A rendezvény helyszíne: Budapest, Fővárosi Autópiac (XIX. kerület, Nagykőrösi út 162.)
• A rendezvény időpontja: 2013. június 8. szombat

Egyéb információt itt kaptok, és mindenképpen olvassátok el a rendezvényről, illetve a házirendről szóló tudnivalókat. 

Jó szórakozást kívánunk mindenkinek! 

RetroGarázs Blog szerkesztősége

Modellezés lépésről - lépésre 9. rész

Márciusban indítottuk útjára modellezős rovatunkat, és így három hónap eltelte után büszkén jelenthetem ki, hogy nem kellett csalódnunk, magasan hozta az elvárt adatokat. Viszont úgy érzem, hogy egy időre kimerítettük ezt a témát.

Mielőtt azonban még temetni kezdenénk a rovatot - amiről természetesen szó sincs - nézzük át, hogy e három hónap alatt miről is írtunk nektek, mik voltak azok az ötletek, megoldások, melyek révén Ti is amatőr szinten megtanulhattok modellezni. Bemutattuk nektek, hogy miként lehet egy autóról eltávolítani a festéket a háztartásban megtalálható anyagokkal. Ezt követően elmélyültünk a szakszerű festés rejtelmeiben. Alapoztunk, csiszoltunk, festettünk, és lakkoztunk első lépésben. Utána festettünk belteret, lámpát, saját gyártású tetőt, és még pár apróságot, úgy, mint például díszlécet. 

Ezután jöttek a faragós posztok. Pontosabban a szétvágás, összetoldás, és a nem kívánatos lyukak, és egyéb szépséghibák eltüntetése. Megismerkedtünk az ezekhez szükséges anyagokkal, és szerszámokkal. Gyártottunk tetőt süthető gyurmából, és hozzá vázszerkezetet drótból. Forrasztottunk, vágtunk, fúrtunk, gitteltünk. 

A harmadik nagy része a rovatnak, az egyedi cuccok legyártása volt. Készítettünk szélvédőt ásványvizes, és fültisztítós dobozból, pótoltunk lámpát is ilyen módon. Bemutattuk nektek, hogy miként tehetitek egyedibbé a modelljeiteket, például vizes matricával. 

Szóval volt itt minden az elmúlt három hónap során, mi szem - szájnak ingere. Viszont úgy érzem, hogy ebben a rovatban egyenlőre kimerítettem minden olyan területet, amelyet be szerettem, be akartam mutatni nektek. Most egy időre nem jelentkezem ezzel a rovattal, de nem kell elkeserednetek, hiszen a sok futó projektünk pótolni fogja ezt az űrt. Azonban ha valamilyen ötlet, vagy kérdés felmerül, esetleg szeretnétek még pár fortélyt megtanulni, ne tartsátok magatokban. Írjatok nekünk, mi pedig megtaláljuk a megoldást, és posztoljuk nektek. 

Lajos, a motor!

Szomorúan konstatálom, hogy az egyre növekvő üzemanyag árak az én zsebemre is hatással vannak. Igaz, hogy az esetek többségében nem a saját járművemmel koptatom az utat, de akkor is megérzi az ember, hogy drágaság van. 

Talán két éve kapott el a gépszíj, hogy motorozni akarok. Nem vágytam nagy gépre, csak egy 50 ccm-s gépet akartam beszerezni, hogy spórolni tudjak egy keveset. Fiatalkoromban, még suhancként gyakran motoroztunk - persze csak az utcában - jogosítvány nélkül. Szinte még az emlékeimben élnek azok a napok, amikor jöttek a haverok, és a Babettát egymásnak átadva saroktó - sarokig "száguldoztunk". Akkor még nem kellett ennyire odafigyelni, hiszen kb. 10 évvel ezelőtt a benzin ára a töredéke volt napjaink tarifájának. 

Szóval motort akartam. Nézegettem a hirdetéseket, de nem találtam meg a számomra megfelelő darabot. Valami olyasmire vágytam, amely nincs lehajtva, de nem is néz úgy ki, mint egy szalonállapotú. Szerettem volna bütykölgetni, alakítgatni és a saját képemre formálni. Ilyen viszont nem volt Babettában. Igen Babetta. Erre vágytam, mert ehhez fűződnek az első motoros élmények. 

Babetta prospektus! Ehhez a motorhoz fűződnek a legszebb gyerekkori emlékek!

Van egy rokonom, aki autószerelő, és nem mellesleg motorok kereskedésével is foglalkozik. Elmentem, és szétnéztem nála is, hátha akad egy számára megfelelő modell. Beleszeretem egy Vespa koppintásba, egy KEEWAY Milan-ba. Viszont, amennyibe ez a szépség került, annyit nem akartam rá áldozni. Ekkor jött a B-terv. Volt egy Minarelli blokkos, limitált szériás motor. Az ára, mivel bevezetőszéria volt 150 ezer magyar forint. Ráültem, kipróbáltam, és megvettem. 

Milan. A plátói szerelem, mely barátsággá alakult.

Új motor révén sokat kínlódtunk, mire miden a helyére került. Voltak percek, amikor azt mondtam, hogy mennie kell, de valami miatt nem vitt rá a sors, hogy eladjam. Mára egymáshoz nőttünk, összecsiszolódtunk, és a keresztségeben a Lajos nevet kapta. Jó gazdája lettem, ő pedig azzal hálálja meg, hogy szépen beáll rajta minden. Két éve vagyunk együtt, lassan 2500 km a közösen megtett utunk. Nem retro, de a saját képemre, ízlésemre formáltam. 

Lajos, született 2011-ben. Két év alatt szépen összecsiszolódtunk, barátságunk, pedig örökre szól!

Az álmom, hogy lesz egy retro Babettám, még nem adtam fel, és nem is adom fel. Nézem a hirdetéseket, kérdezem az ismerősöket, és várom a megfelelő példányt. Addig is a Lajossal együtt rójuk tovább az utakat, és várom a napot, amikor kibővül a motoros flottám a várva várt Babettával. És mi lesz a Lajossal, ha megjön a Babetta? Nos, ő is maradni fog, mert a szívemhez nőtt, és egyszer ő is belép a youngtimer, majd az oldtimer korba. Arra viszont még várni kell egy jó pár évet, évtizedet. 

Mi volt az első motorotok, járművetek, ami mély nyomot hagyott bennetek? Milyen retro járgányra, motorra vágytok? Motorozzatok ésszel, és felelősségteljesen! Széles utat!

Új szenvedély - A buszok

Igazából nem mostani szerelemről van szó. Ha jobban belegondolok, akkor már egész kiskoromban különös vonzódást éreztem e járművek iránt, és e szenvedély a mai napig tart. 

Ha visszagondolok a gyermekéveimre akkor talán azzal magyarázható  e jelenség, hogy édesapám a fővárosban dolgozott akkortájt, és egy Ikarus 256-os busszal hordott munkásokat. A hétvégén pedig én uraltam a buszt. Később a buszok cserélődtek, volt Ikarus 211-es is. Ez volt az a típus, amelyben IFA motor mozgatta a járművet A pontból B pontba. Majd jött a 250-es, amely szintén az előbb már említett Ikarus csoportba tartozott, és mindössze egy ablakkal volt hosszabb a 256-tól. Az óvoda mellett gyakran kirándultam apuval, tehát nem csak vele, de a busszal, buszokkal is szorosabb lett a kapcsolatom. 

Röviden ennyit előzménynek. Először egy Ikarus 66-os buszt vettem, így ezzel a modellel nyitottam meg gyűjteményem a buszok előtt. Itt egy darabig meg is ragadtam, mivel nagyon drágák a minőségi modellek, amelyeket nemcsak az áruk, de a korlátozott példányszám miatt is nehéz beszerezni. Szóval egy ideig pangott ez a vonal, majd idén egy kis tőke beszerzésével ismételten sikerült pár modellt magaménak tudni. 

Akkor nézzük meg, hogy milyen gépek érkeztek az idén. Elsőként egy Ikarus 311-es kopogtatott be hozzám. Ezt a modellt nagyon olcsón be lehetett szerezni, vagyis inkább be lehetett volna szerezni, ha a kiadó nem csinál parasztvakítást. Ha még mindig arra várnék, hogy kapok egy ilyen modellt, akkor várhatnék az idők végezetéig. A lényeg, hogy sikerült beszerezni a modellt, egy jó középkategóriás modell áráért. De itt van, és ez a lényeg! Ja meg az, hogy hibátlan, és nekem nagyon tetszik. 

A következő zsákmányom a cseh buszgyártás egyik terméke, egy Skoda 706 RTO. Igazából nem tudom megmondani, hogy miért szereztem be, hiszen számomra nem volt ismerős, de a formavilág, mely az 50-es és 60-as évek autó-, és buszgyártását jellemezte nagyon tetszik. Ez a kerekített formavilág nekem nagyon bejön. 

Harmadjára egy IFA H6 B-re esett a választásom. Az indok hasonló, mint az előző két jármű esetében. Tetszik a formavilág, és kész. Nincsenek élek, csak lekerekített formák. Valahogy az az érzése az embernek, mint a divat esetében is, hogy az autógyártás is ismétli magát. 

Három a magyar igazság, és akkor jöjjön a ráadás, a negyedik. Szinte semmi köze nincs Európához, mégis valamilyen okból illik a sorba, és természetesen az én garázsomba is. Egy Leyland RTW 75. Amikor először ültem ilyen buszon, már akkor azon gondolkodtam, hogy egy ilyet beszerzek. ... és pár évre rá, már itt is áll előttem, igaz 1/72-ben. De gyönyörű!

Van még pár modell, ami jelenleg beszerzés alatt áll, és remélhetőleg sikerül be is szerezni. Addig is gyönyörködjetek ti is velem együtt ezekben a szépségekben. Hamarosan a saját modelljeim fényképével jönnek a modelleket bemutató posztok a blogra. Ti, hogy álltok a buszokkal?