Igazából nem mostani szerelemről van szó. Ha jobban belegondolok, akkor már egész kiskoromban különös vonzódást éreztem e járművek iránt, és e szenvedély a mai napig tart.
Ha visszagondolok a gyermekéveimre akkor talán azzal magyarázható e jelenség, hogy édesapám a fővárosban dolgozott akkortájt, és egy Ikarus 256-os busszal hordott munkásokat. A hétvégén pedig én uraltam a buszt. Később a buszok cserélődtek, volt Ikarus 211-es is. Ez volt az a típus, amelyben IFA motor mozgatta a járművet A pontból B pontba. Majd jött a 250-es, amely szintén az előbb már említett Ikarus csoportba tartozott, és mindössze egy ablakkal volt hosszabb a 256-tól. Az óvoda mellett gyakran kirándultam apuval, tehát nem csak vele, de a busszal, buszokkal is szorosabb lett a kapcsolatom.
Röviden ennyit előzménynek. Először egy Ikarus 66-os buszt vettem, így ezzel a modellel nyitottam meg gyűjteményem a buszok előtt. Itt egy darabig meg is ragadtam, mivel nagyon drágák a minőségi modellek, amelyeket nemcsak az áruk, de a korlátozott példányszám miatt is nehéz beszerezni. Szóval egy ideig pangott ez a vonal, majd idén egy kis tőke beszerzésével ismételten sikerült pár modellt magaménak tudni.
Akkor nézzük meg, hogy milyen gépek érkeztek az idén. Elsőként egy Ikarus 311-es kopogtatott be hozzám. Ezt a modellt nagyon olcsón be lehetett szerezni, vagyis inkább be lehetett volna szerezni, ha a kiadó nem csinál parasztvakítást. Ha még mindig arra várnék, hogy kapok egy ilyen modellt, akkor várhatnék az idők végezetéig. A lényeg, hogy sikerült beszerezni a modellt, egy jó középkategóriás modell áráért. De itt van, és ez a lényeg! Ja meg az, hogy hibátlan, és nekem nagyon tetszik.
A következő zsákmányom a cseh buszgyártás egyik terméke, egy Skoda 706 RTO. Igazából nem tudom megmondani, hogy miért szereztem be, hiszen számomra nem volt ismerős, de a formavilág, mely az 50-es és 60-as évek autó-, és buszgyártását jellemezte nagyon tetszik. Ez a kerekített formavilág nekem nagyon bejön.
Harmadjára egy IFA H6 B-re esett a választásom. Az indok hasonló, mint az előző két jármű esetében. Tetszik a formavilág, és kész. Nincsenek élek, csak lekerekített formák. Valahogy az az érzése az embernek, mint a divat esetében is, hogy az autógyártás is ismétli magát.
Három a magyar igazság, és akkor jöjjön a ráadás, a negyedik. Szinte semmi köze nincs Európához, mégis valamilyen okból illik a sorba, és természetesen az én garázsomba is. Egy Leyland RTW 75. Amikor először ültem ilyen buszon, már akkor azon gondolkodtam, hogy egy ilyet beszerzek. ... és pár évre rá, már itt is áll előttem, igaz 1/72-ben. De gyönyörű!
Van még pár modell, ami jelenleg beszerzés alatt áll, és remélhetőleg sikerül be is szerezni. Addig is gyönyörködjetek ti is velem együtt ezekben a szépségekben. Hamarosan a saját modelljeim fényképével jönnek a modelleket bemutató posztok a blogra. Ti, hogy álltok a buszokkal?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése