Hobbipótló tevékenység

Azt mondják, hogy egy hobbi vagy szenvedély addig tart, amíg az ember csak kedvtelésből csinálja. Ha már a munkája is kapcsolódik a hobbihoz, akkor már nem tartja olyan fontosnak, és lassan haladva az idővel egyre inkább háttérbe szorul, majd eltűnik. 

Ez persze csak egy okos ember feltételezése, arról, hogy milyen módon reagál az ember a különböző élethelyzetekre. Amikor rájöttem arra, hogy érdekelnek az autók, a motorok, a maketteket, szinte biztos voltam abban, hogy én ezekkel szeretnék majdan foglalkozni. Persze az élet másfele sodort, és habár tanultam több helyen, több szakmát, szinte egyik sem kapcsolódik az autókhoz. Az is lehet, hogy a poszt elején leírt feltételezésből indultam ki, és valóban tudatosan alakítottam az életemet így, vagy csak a véletlen műve az egész. Az igazat megvallva nem tudom rá a választ. 

Egy biztos, hogy a hobbim, amely mára az életem részévé vált, fontos a számomra, hiszen ez a tevékenység az, ami örömet, kikapcsolódást, és emberi kapcsolatokat adott nekem. Mikor Verával úgy döntöttünk, hogy belevágunk a mi nagy utazásunkba, akkor nyilallott belém először a felismerés, hogy egy idegen országban hogyan tudok majd a hobbimmal foglalkozni. A kezdeti időszakban nagyon nehéz volt, hiszen London nagyon drága, de próbáltam megtalálni minden apróságban a hobbimat. A britek nem igazán rajonganak a régi autókért, nem rohangál annyi veterán jármű az utcákon, mint nálunk. Ez persze magyarázható azzal, hogy nagyobb a munkalehetőség, jobb a kereset, és az emberek megengedhetik maguknak a fiatalabb, modernebb autókat. Viszont van egy kis százalékuk, akik a jól bevált Triumph Acclaimtól, a VW T3-astól, a VW Golf III.-tól, vagy a Bedfordtól nem akarnak megszabadulni, és úgy bánnak vele, mintha családtag lenne. Ezt miből gondolom? Abból, hogy szinte egytől - egyig úgy karban és becsben vannak tartva, mint egy új szalonautó. 

Ameddig itt kint élünk próbálok fényképet készíteni olyan autókról, amelyek már veterán korban vannak, mégis szépek, és rendezettek. Egyenlőre ez az a tevékenység, mely az én retros, veterános, modelles szívemet örömmel tölti el, persze csak a család és Vera után.